A keresés
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy piros tetős házikó. Ebben a takaros kis házban lakott Móki, a mókus. Mókinak volt egy kedvenc játéka, egy toboz. Nagyon szerette, sokat játszott vele, mindenhova magával vitte.
Egyik reggel Móki arra ébredt, hogy kedvenc játékát nem találja sehol.
- Hol lehet? Tegnap este még megvolt! - aggodalmaskodott a kis mókus.
Épp ekkor léptek be barátai, Susu a sün és Bóbi a borz.
- Mi történt? - kérdezte aggódva Susu, amikor meglátta a szomorkodó mókust.
- Eltűnt a tobozom! Sehol sem találom!
A barátok tanakodni kezdtek. Végül Bóbinak támadt egy ötlete:
- Kérdezzük meg Masát, a mosómedvét! Ő ismer a környéken mindenkint! Hátha van ötlete, hogy hova tűnhetett.
A barátok felkerekedtek hát, és elindultak, hogy az elveszett toboz nyomára bukkanjanak. Amikor odaértek Masa otthonához, óvatosan bekopogtak, mire ő ajtót nyitott.
- Mi szél hozott benneteket errefelé? - kérdezte Masa.
- Segítened kell, eltűnt Móki kedvenc játéka, a toboz. Nem tudod hol találhatjuk meg? - kérdezte Susu.
- Vöri a disznó nagy gyűjtögetésbe kezdett, közeli barlangjában rejteget számos kincset! - mondta Masa - Napközben sokat alszik, ha óvatosak vagytok be tudtok lopózni mellette, és visszaszerezhetitek az elveszett tobozt.
- Köszönjük Masa!
A három jóbarát a tanácsot megfogadva felkerekedett hát és elindult Vöri barlangjához. Amikor odaértek, megnyugodva látták, hogy Masának igaza volt, ott aludt a disznó a barlang bejáratánál. Úgy tűnt, hogy mélyen alszik. Hőseink nagy levegőt vettek, és egymás után lassan, óvatosan belopóztak a barlangba!
Csakhamar meg is látták az elveszett tobozt a barlang egyik sarkában. Óvatosan felemelték, és amilyen óvatosan jöttek, olyan óvatosan ki is lopóztak a barlangból.
Késő este volt, mire hazaért Móki. Megköszönte barátainak a segítséget, ágyba bújt, majd magához ölelve kedvenc tobozát boldogan merült álomba ez után az izgalmas nap után.
