A keresés
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kajiba. Ebben a takaros kis házikóban lakott Elemér, az elefánt. Elemérnek volt egy kedvenc játéka, egy labda. Nagyon szerette, sokat játszott vele, mindenhova magával vitte.
Egyik reggel Elemér arra ébredt, hogy kedvenc játékát nem találja sehol.
- Hol lehet? Tegnap este még megvolt! - aggodalmaskodott a kis elefánt.
Épp ekkor léptek be barátai, Zsazsa a zsiráf és Lulu az oroszlán.
- Mi történt? - kérdezte aggódva Zsazsa, amikor meglátta a szomorkodó elefántot.
- Eltűnt a labdám! Sehol sem találom!
A barátok tanakodni kezdtek. Végül Lulunak támadt egy ötlete:
- Kérdezzük meg Zebit, a zebrát! Ő ismer a környéken mindenkint! Hátha van ötlete, hogy hova tűnhetett.
A barátok felkerekedtek hát, és elindultak, hogy az elveszett labda nyomára bukkanjanak. Amikor odaértek Zebi otthonához, óvatosan bekopogtak, mire ő ajtót nyitott.
- Mi szél hozott benneteket errefelé? - kérdezte Zebi.
- Segítened kell, eltűnt Elemér kedvenc játéka, a labda. Nem tudod hol találhatjuk meg? - kérdezte Zsazsa.
- Zet a tigris nagy gyűjtögetésbe kezdett, közeli barlangjában rejteget számos kincset! - mondta Zebi - Napközben sokat alszik, ha óvatosak vagytok be tudtok lopózni mellette, és visszaszerezhetitek az elveszett labdát.
- Köszönjük Zebi!
A három jóbarát a tanácsot megfogadva felkerekedett hát és elindult Zet barlangjához. Amikor odaértek, megnyugodva látták, hogy Zebinek igaza volt, ott aludt a tigris a barlang bejáratánál. Úgy tűnt, hogy mélyen alszik. Hőseink nagy levegőt vettek, és egymás után lassan, óvatosan belopóztak a barlangba!
Csakhamar meg is látták az elveszett labdát a barlang egyik sarkában. Óvatosan felemelték, és amilyen óvatosan jöttek, olyan óvatosan ki is lopóztak a barlangból.
Késő este volt, mire hazaért Elemér. Megköszönte barátainak a segítséget, ágyba bújt, majd magához ölelve kedvenc labdáját boldogan merült álomba ez után az izgalmas nap után.
