A keresés
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy piros tetős házikó. Ebben a takaros kis házban lakott Zizi, a méhecske. Zizinek volt egy kedvenc játéka, egy labda. Nagyon szerette, sokat játszott vele, mindenhova magával vitte.
Egyik reggel Zizi arra ébredt, hogy kedvenc játékát nem találja sehol.
- Hol lehet? Tegnap este még megvolt! - aggodalmaskodott a kis méhecske.
Épp ekkor léptek be barátai, Bogi a katica és Kázmér a hangya.
- Mi történt? - kérdezte aggódva Bogi, amikor meglátta a szomorkodó méhecskét.
- Eltűnt a labdám! Sehol sem találom!
A barátok tanakodni kezdtek. Végül Kázmérnak támadt egy ötlete:
- Kérdezzük meg Bellát, a pillangót! Ő ismer a környéken mindenkint! Hátha van ötlete, hogy hova tűnhetett.
A barátok felkerekedtek hát, és elindultak, hogy az elveszett labda nyomára bukkanjanak. Amikor odaértek Bella otthonához, óvatosan bekopogtak, mire ő ajtót nyitott.
- Mi szél hozott benneteket errefelé? - kérdezte Bella.
- Segítened kell, eltűnt Zizi kedvenc játéka, a labda. Nem tudod hol találhatjuk meg? - kérdezte Bogi.
- Cidri a kullancs nagy gyűjtögetésbe kezdett, közeli barlangjában rejteget számos kincset! - mondta Bella - Napközben sokat alszik, ha óvatosak vagytok be tudtok lopózni mellette, és visszaszerezhetitek az elveszett labdát.
- Köszönjük Bella!
A három jóbarát a tanácsot megfogadva felkerekedett hát és elindult Cidri barlangjához. Amikor odaértek, megnyugodva látták, hogy Bellának igaza volt, ott aludt a kullancs a barlang bejáratánál. Úgy tűnt, hogy mélyen alszik. Hőseink nagy levegőt vettek, és egymás után lassan, óvatosan belopóztak a barlangba!
Csakhamar meg is látták az elveszett labdát a barlang egyik sarkában. Óvatosan felemelték, és amilyen óvatosan jöttek, olyan óvatosan ki is lopóztak a barlangból.
Késő este volt, mire hazaért Zizi. Megköszönte barátainak a segítséget, ágyba bújt, majd magához ölelve kedvenc labdáját boldogan merült álomba ez után az izgalmas nap után.
