A keresés
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsike faház. Ebben a takaros kis házban lakott Hektor, a kutya. Hektornak volt egy kedvenc játéka, egy csont. Nagyon szerette, sokat játszott vele, mindenhova magával vitte.
Egyik reggel Hektor arra ébredt, hogy kedvenc játékát nem találja sehol.
- Hol lehet? Tegnap este még megvolt! - aggodalmaskodott a kis kutya.
Épp ekkor léptek be barátai, Höri a hörcsög és Hópihe a cica.
- Mi történt? - kérdezte aggódva Höri, amikor meglátta a szomorkodó kutyát.
- Eltűnt a csontom! Sehol sem találom!
A barátok tanakodni kezdtek. Végül Hópihének támadt egy ötlete:
- Kérdezzük meg Cinit, az egérkét! Ő ismer a környéken mindenkint! Hátha van ötlete, hogy hova tűnhetett.
A barátok felkerekedtek hát, és elindultak, hogy az elveszett csont nyomára bukkanjanak. Amikor odaértek Cini otthonához, óvatosan bekopogtak, mire ő ajtót nyitott.
- Mi szél hozott benneteket errefelé? - kérdezte Cini.
- Segítened kell, eltűnt Hektor kedvenc játéka, a csont. Nem tudod hol találhatjuk meg? - kérdezte Höri.
- Csati a csótány nagy gyűjtögetésbe kezdett, közeli barlangjában rejteget számos kincset! - mondta Cini - Napközben sokat alszik, ha óvatosak vagytok be tudtok lopózni mellette, és visszaszerezhetitek az elveszett csontot.
- Köszönjük Cini!
A három jóbarát a tanácsot megfogadva felkerekedett hát és elindult Csati barlangjához. Amikor odaértek, megnyugodva látták, hogy Cininek igaza volt, ott aludt a csótány a barlang bejáratánál. Úgy tűnt, hogy mélyen alszik. Hőseink nagy levegőt vettek, és egymás után lassan, óvatosan belopóztak a barlangba!
Csakhamar meg is látták az elveszett csontot a barlang egyik sarkában. Óvatosan felemelték, és amilyen óvatosan jöttek, olyan óvatosan ki is lopóztak a barlangból.
Késő este volt, mire hazaért Hektor. Megköszönte barátainak a segítséget, ágyba bújt, majd magához ölelve kedvenc csontját boldogan merült álomba ez után az izgalmas nap után.
