A keresés
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kajiba. Ebben a takaros kis házikóban lakott Kázmér, a hangya. Kázmérnak volt egy kedvenc játéka, egy kulacs. Nagyon szerette, sokat játszott vele, mindenhova magával vitte.
Egyik reggel Kázmér arra ébredt, hogy kedvenc játékát nem találja sehol.
- Hol lehet? Tegnap este még megvolt! - aggodalmaskodott a kis hangya.
Épp ekkor léptek be barátai, Tibi a tücsök és Bogi a katica.
- Mi történt? - kérdezte aggódva Tibi, amikor meglátta a szomorkodó hangyát.
- Eltűnt a kulacsom! Sehol sem találom!
A barátok tanakodni kezdtek. Végül Boginak támadt egy ötlete:
- Kérdezzük meg Bellát, a pillangót! Ő ismer a környéken mindenkint! Hátha van ötlete, hogy hova tűnhetett.
A barátok felkerekedtek hát, és elindultak, hogy az elveszett kulacs nyomára bukkanjanak. Amikor odaértek Bella otthonához, óvatosan bekopogtak, mire ő ajtót nyitott.
- Mi szél hozott benneteket errefelé? - kérdezte Bella.
- Segítened kell, eltűnt Kázmér kedvenc játéka, a kulacs. Nem tudod hol találhatjuk meg? - kérdezte Tibi.
- Cidri a kullancs nagy gyűjtögetésbe kezdett, közeli barlangjában rejteget számos kincset! - mondta Bella - Napközben sokat alszik, ha óvatosak vagytok be tudtok lopózni mellette, és visszaszerezhetitek az elveszett kulacsot.
- Köszönjük Bella!
A három jóbarát a tanácsot megfogadva felkerekedett hát és elindult Cidri barlangjához. Amikor odaértek, megnyugodva látták, hogy Bellának igaza volt, ott aludt a kullancs a barlang bejáratánál. Úgy tűnt, hogy mélyen alszik. Hőseink nagy levegőt vettek, és egymás után lassan, óvatosan belopóztak a barlangba!
Csakhamar meg is látták az elveszett kulacsot a barlang egyik sarkában. Óvatosan felemelték, és amilyen óvatosan jöttek, olyan óvatosan ki is lopóztak a barlangból.
Késő este volt, mire hazaért Kázmér. Megköszönte barátainak a segítséget, ágyba bújt, majd magához ölelve kedvenc kulacsát boldogan merült álomba ez után az izgalmas nap után.
