A keresés
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsike faház. Ebben a takaros kis házban lakott Lulu, az oroszlán. Lulunak volt egy kedvenc játéka, egy kisautó. Nagyon szerette, sokat játszott vele, mindenhova magával vitte.
Egyik reggel Lulu arra ébredt, hogy kedvenc játékát nem találja sehol.
- Hol lehet? Tegnap este még megvolt! - aggodalmaskodott a kis oroszlán.
Épp ekkor léptek be barátai, Fred a víziló és Elemér az elefánt.
- Mi történt? - kérdezte aggódva Fred, amikor meglátta a szomorkodó oroszlánt.
- Eltűnt a kisautóm! Sehol sem találom!
A barátok tanakodni kezdtek. Végül Elemérnek támadt egy ötlete:
- Kérdezzük meg Zebit, a zebrát! Ő ismer a környéken mindenkint! Hátha van ötlete, hogy hova tűnhetett.
A barátok felkerekedtek hát, és elindultak, hogy az elveszett kisautó nyomára bukkanjanak. Amikor odaértek Zebi otthonához, óvatosan bekopogtak, mire ő ajtót nyitott.
- Mi szél hozott benneteket errefelé? - kérdezte Zebi.
- Segítened kell, eltűnt Lulu kedvenc játéka, a kisautó. Nem tudod hol találhatjuk meg? - kérdezte Fred.
- Retek a hiéna nagy gyűjtögetésbe kezdett, közeli barlangjában rejteget számos kincset! - mondta Zebi - Napközben sokat alszik, ha óvatosak vagytok be tudtok lopózni mellette, és visszaszerezhetitek az elveszett kisautót.
- Köszönjük Zebi!
A három jóbarát a tanácsot megfogadva felkerekedett hát és elindult Retek barlangjához. Amikor odaértek, megnyugodva látták, hogy Zebinek igaza volt, ott aludt a hiéna a barlang bejáratánál. Úgy tűnt, hogy mélyen alszik. Hőseink nagy levegőt vettek, és egymás után lassan, óvatosan belopóztak a barlangba!
Csakhamar meg is látták az elveszett kisautót a barlang egyik sarkában. Óvatosan felemelték, és amilyen óvatosan jöttek, olyan óvatosan ki is lopóztak a barlangból.
Késő este volt, mire hazaért Lulu. Megköszönte barátainak a segítséget, ágyba bújt, majd magához ölelve kedvenc kisautóját boldogan merült álomba ez után az izgalmas nap után.
