Homokvár
Egy szép tavaszi reggelen Lulu az oroszlán, Zsazsa a zsiráf és Elemér az elefánt a játszótérre igyekeztek. Kitalálták, hogy építenek egy nagy homokvárat.
- Építünk hozzá sok tornyot! - mondta Lulu.
- Igen, és lesz egy árok is körülötte! - lelkendezett Zsazsa.
- Igen, és ássunk sok alagutat is! - ábrándozott Elemér.
Amikor a homokozóhoz értek a barátok szörnyű dologgal szembesültek. Általában a homokozó teli van homokozó játékokkal, de ma reggel a homokozó üres volt. Egyetlen játékot sem találtak.
A kis barátok elkeseredtek.
- Most mi tévők legyünk? - kérdezte Zsazsa szomorúan.
Ekkor megérkezett a homokozóhoz Zebi a zebra.
- Miért szomorkodtok? - kérdezte a zebra.
- Eltűnt az összes homokozó játék a homokozóból! - mondta szomorúan Lulu.
- Pedig egy szép homokvárat akartunk építeni - tette hozzá Zsazsa.
Ekkor Zebinek támadt egy ötlete.
- Menjünk haza, és hozzunk új homokozó játékokat otthonról!
A kis barátok arca felvidult az ötlet hallatán.
Elindultak hát és mindenki hozott otthonról egy-egy játékot.
Lulu az oroszlán hozott egy vödröt,
Zsazsa a zsiráf hozott egy fakanalat,
Elemér az elefánt elhozta kanál gyűjteményét,
Zebi a zebra pedig elhozta markolóját.
A kis barátok késő délutánig építették a homokvárat. Lulu építette a tornyokat, Zsazsa az árkot ásta, Elemér az alagutakat fúrta. Zebi pedig hordta a markolójával a homokot annak, akinek éppen kellett.
Amikor kész lett a homokvár a kis barátok elégedetten állták körül és boldogan nézték az elkészült művet.
