Kirándulás
Bogi a katica kirándulni indult. Vele tartott két barátja, Zizi a méhecske és Tibi a tücsök is.
- Most mi tévők legyünk? - kérdezte Zizi.
- Átkelni nem tudunk rajta, mert túl erős a sodrása. - mondta Bogi.
- Nézzétek ott egy kidőlt fa, hozzuk ide! - javasolta Tibi a tücsök.
- Jó ötlet! Építünk belőle egy hidat és át tudunk kelni a patakon rajta. - mondta Bogi.
A kisbarátok rátették a patakra a rönköt, majd egymás után óvatosan átkeltek a patakon.
- Mi lesz most? - kérdezte Bogi, de ekkor megjelent Kázmér a hangya.
- Látom, nehéz ez a szikla! Várjatok, segítek én is! Együtt biztosan sikerül megmozdítanunk! - mondta Kázmér.
Amikor Bogi, Zizi, Tibi és Kázmér nekirugaszkodtak, a kő megmozdult és legurult az útról.
- Éljen! Sikerült! - ujjongtak a kis barátok.
- Köszönjük Kázmér! - mondta Zizi, majd elköszöntek a hangyától a kis barátok és tovább indultak.
- A vihar biztos kidöntötte tegnap este - mondta Bogi.
- De hogyan jutunk most tovább? - kérdezte aggódva Zizi.
- Gyertek, próbáljuk meg megemelni. - javasolta Tibi.
A három jóbarát nekirugaszkodott, nagy levegőt vett, megemelte a nagy farönköt és együttes erővel legurította az útról. A kis kitérő után lelkesen folytatták tovább útjukat az erdőben.
- Mi lehet ez a hang? - kérdezte Tibi a tücsök.
- Onnan jön a bokor felől, gyertek nézzük meg! - mondta Bogi.
A kis barátok odamentek a bokorhoz, és megláttak egy kismadarat, aki kiesett a fa tetején lévő fészekből.
- Segítenünk kell! - mondta Tibi.
A kisbarátok megfogták a kismadarat, és egymás nyakába állva óvatosan visszatették a kicsit a fészekbe. A mamája nagyon megörült, amikor újra látta kicsinyét.
- Sziasztok! Én vagyok a barátságos farkas, az egyetlen, aki nem harap - mondta a farkas.
- Szervusz! Mit csinálsz itt ennél a padnál? - kérdezte Bogi.
- Meséket olvasok a mesekerékből - mondta a farkas. Gyertek, pörgessünk egy mesét! - bátorította a farkas a kis barátokat.
Bogiék leültek hát, és meghallgattak nem egy, de nem is kettő, hanem három mesekerekes mesét.
- Hoztam egy kis süteményt. Üljünk le és együk meg! - javasolta Bogi és a barátok körbe ültek, és elmajszolták a süteményeket, amiket a katica sütött nekik.
Miután mindenki jóllakott, a kis barátok felkerekedtek és folytatták útjukat.
- Persze! - harsogták egyszerre a többiek.
Először Zizi volt a hunyó. Amíg elszámolt tízig, a többiek elbújtak.
Bogi a katica egy nagy kő mögé bújt,
Tibi a tücsök egy fatörzs mögé bújt,
Kázmér a hangya pedig egy kis bokrot választott magának rejtekhelyül.
Nagy volt a kacagás, amikor a kis méhecske mindenkit megtalált.
- Persze! - harsogták egyszerre a többiek.
Először Bogi volt a fogó. Elkapta Zizit, a méhecske elkapta Tibit, végül pedig a tücsök Kázmért. Sokáig futkároztak és nevetgéltek a réten, míg mindenki el nem fáradt.
- Szerencse, hogy elhoztam a papírsárkányomat! - mondta lelkesen Bogi.
- Jujú, eregessünk sárkányt! - ujjongott Zizi a katica.
Elővették hát a sárkányt, és addig szaladgáltak a sárkánnyal a szeles réten, amíg mind el nem fáradtak.
- Nézzétek, milyen szépek! - mondta Bogi. - gyertek kergessünk pillangókat!
A kisbarátok beszaladtak a rétre, és vidáman kergették a pillangókat.
Amikor elfáradtak, tovább indultak.
- Menjünk szedjünk pár szálat! Betesszük vázába őket, és kellemes illattal töltik majd meg otthonainkat. - javasolta Bogi.
A kis barátok odaszaladtak hát a virágokhoz, és gyönyörű csokrokat gyűjtöttek.
- Menjünk, szedjünk epret! Holnap megsüthetjük süteménynek! - javasolta Zizi a méhecske.
A kis barátok odamentek hát az eper bokrokhoz, és teliszedték kis tálkáikat finomabbnál finomabb szemekkel.
- Menjünk, szedjünk egy kis szedret! Holnap megsütöm süteménynek! - javasolta Zizi a méhecske.
A kis barátok odamentek hát a szeder bokrokhoz, és teliszedték kis kosárkáikat finomabbnál finomabb szemekkel.
Husszúra sikeredett a kirándulás. Mire hazaértek mindenki elfáradt. A kis barátok ágyba bújtak és elégedetten hajtották álomra a fejüket ez után az izgalmas nap után.
