Kirándulás
Elemér az elefánt kirándulni indult. Vele tartott két barátja, Zsazsa a zsiráf és Fred a víziló is.
- Most mi tévők legyünk? - kérdezte Zsazsa.
- Átkelni nem tudunk rajta, mert túl erős a sodrása. - mondta Elemér.
- Nézzétek ott egy kidőlt fa, hozzuk ide! - javasolta Fred a víziló.
- Jó ötlet! Építünk belőle egy hidat és át tudunk kelni a patakon rajta. - mondta Elemér.
A kisbarátok rátették a patakra a rönköt, majd egymás után óvatosan átkeltek a patakon.
- Mi lesz most? - kérdezte Elemér, de ekkor megjelent Lulu az oroszlán.
- Látom, nehéz ez a szikla! Várjatok, segítek én is! Együtt biztosan sikerül megmozdítanunk! - mondta Lulu.
Amikor Elemér, Zsazsa, Fred és Lulu nekirugaszkodtak, a kő megmozdult és legurult az útról.
- Éljen! Sikerült! - ujjongtak a kis barátok.
- Köszönjük Lulu! - mondta Zsazsa, majd elköszöntek az oroszlántól a kis barátok és tovább indultak.
- A vihar biztos kidöntötte tegnap este - mondta Elemér.
- De hogyan jutunk most tovább? - kérdezte aggódva Zsazsa.
- Gyertek, próbáljuk meg megemelni. - javasolta Fred.
A három jóbarát nekirugaszkodott, nagy levegőt vett, megemelte a nagy farönköt és együttes erővel legurította az útról. A kis kitérő után lelkesen folytatták tovább útjukat az erdőben.
- Sziasztok! Én vagyok a barátságos farkas, az egyetlen, aki nem harap - mondta a farkas.
- Szervusz! Mit csinálsz itt ennél a padnál? - kérdezte Elemér.
- Meséket olvasok a mesekerékből - mondta a farkas. Gyertek, pörgessünk egy mesét! - bátorította a farkas a kis barátokat.
Elemérék leültek hát, és meghallgattak nem egy, de nem is kettő, hanem három mesekerekes mesét.
- Mi lehet ez a hang? - kérdezte Fred a víziló.
- Onnan jön a bokor felől, gyertek nézzük meg! - mondta Elemér.
A kis barátok odamentek a bokorhoz, és megláttak egy kismadarat, aki kiesett a fa tetején lévő fészekből.
- Segítenünk kell! - mondta Fred.
A kisbarátok megfogták a kismadarat, és egymás nyakába állva óvatosan visszatették a kicsit a fészekbe. A mamája nagyon megörült, amikor újra látta kicsinyét.
- Hoztam egy kis süteményt. Üljünk le és együk meg! - javasolta Elemér és a barátok körbe ültek, és elmajszolták a süteményeket, amiket az elefánt sütött nekik.
Miután mindenki jóllakott, a kis barátok felkerekedtek és folytatták útjukat.
- Nézzétek, milyen szépek! - mondta Elemér. - gyertek kergessünk pillangókat!
A kisbarátok beszaladtak a rétre, és vidáman kergették a pillangókat.
Amikor elfáradtak, tovább indultak.
- Szerencse, hogy elhoztam a papírsárkányomat! - mondta lelkesen Elemér.
- Jujú, eregessünk sárkányt! - ujjongott Zsazsa az elefánt.
Elővették hát a sárkányt, és addig szaladgáltak a sárkánnyal a szeles réten, amíg mind el nem fáradtak.
- Persze! - harsogták egyszerre a többiek.
Először Elemér volt a fogó. Elkapta Zsazsát, a zsiráf elkapta Fredet, végül pedig a víziló Lulut. Sokáig futkároztak és nevetgéltek a réten, míg mindenki el nem fáradt.
- Persze! - harsogták egyszerre a többiek.
Először Zsazsa volt a hunyó. Amíg elszámolt tízig, a többiek elbújtak.
Elemér az elefánt egy nagy kő mögé bújt,
Fred a víziló egy fatörzs mögé bújt,
Lulu az oroszlán pedig egy kis bokrot választott magának rejtekhelyül.
Nagy volt a kacagás, amikor a kis zsiráf mindenkit megtalált.
- Menjünk, szedjünk epret! Holnap megsüthetjük süteménynek! - javasolta Zsazsa a zsiráf.
A kis barátok odamentek hát az eper bokrokhoz, és teliszedték kis tálkáikat finomabbnál finomabb szemekkel.
- Menjünk, szedjünk egy kis szedret! Holnap megsütöm süteménynek! - javasolta Zsazsa a zsiráf.
A kis barátok odamentek hát a szeder bokrokhoz, és teliszedték kis kosárkáikat finomabbnál finomabb szemekkel.
- Menjünk szedjünk pár szálat! Betesszük vázába őket, és kellemes illattal töltik majd meg otthonainkat. - javasolta Elemér.
A kis barátok odaszaladtak hát a virágokhoz, és gyönyörű csokrokat gyűjtöttek.
Husszúra sikeredett a kirándulás. Mire hazaértek mindenki elfáradt. A kis barátok ágyba bújtak és elégedetten hajtották álomra a fejüket ez után az izgalmas nap után.
