Kirándulás
Hópihe a cica kirándulni indult. Vele tartott két barátja, Hektor a kutya és Cini az egérke is.
- A vihar biztos kidöntötte tegnap este - mondta Hópihe.
- De hogyan jutunk most tovább? - kérdezte aggódva Hektor.
- Gyertek, próbáljuk meg megemelni. - javasolta Cini.
A három jóbarát nekirugaszkodott, nagy levegőt vett, megemelte a nagy farönköt és együttes erővel legurította az útról. A kis kitérő után lelkesen folytatták tovább útjukat az erdőben.
- Mi lesz most? - kérdezte Hópihe, de ekkor megjelent Pepi a papagáj.
- Látom, nehéz ez a szikla! Várjatok, segítek én is! Együtt biztosan sikerül megmozdítanunk! - mondta Pepi.
Amikor Hópihe, Hektor, Cini és Pepi nekirugaszkodtak, a kő megmozdult és legurult az útról.
- Éljen! Sikerült! - ujjongtak a kis barátok.
- Köszönjük Pepi! - mondta Hektor, majd elköszöntek a papagájtól a kis barátok és tovább indultak.
- Most mi tévők legyünk? - kérdezte Hektor.
- Átkelni nem tudunk rajta, mert túl erős a sodrása. - mondta Hópihe.
- Nézzétek ott egy kidőlt fa, hozzuk ide! - javasolta Cini az egérke.
- Jó ötlet! Építünk belőle egy hidat és át tudunk kelni a patakon rajta. - mondta Hópihe.
A kisbarátok rátették a patakra a rönköt, majd egymás után óvatosan átkeltek a patakon.
- Sziasztok! Én vagyok a barátságos farkas, az egyetlen, aki nem harap - mondta a farkas.
- Szervusz! Mit csinálsz itt ennél a padnál? - kérdezte Hópihe.
- Meséket olvasok a mesekerékből - mondta a farkas. Gyertek, pörgessünk egy mesét! - bátorította a farkas a kis barátokat.
Hópihéék leültek hát, és meghallgattak nem egy, de nem is kettő, hanem három mesekerekes mesét.
- Mi lehet ez a hang? - kérdezte Cini az egérke.
- Onnan jön a bokor felől, gyertek nézzük meg! - mondta Hópihe.
A kis barátok odamentek a bokorhoz, és megláttak egy kismadarat, aki kiesett a fa tetején lévő fészekből.
- Segítenünk kell! - mondta Cini.
A kisbarátok megfogták a kismadarat, és egymás nyakába állva óvatosan visszatették a kicsit a fészekbe. A mamája nagyon megörült, amikor újra látta kicsinyét.
- Hoztam egy kis süteményt. Üljünk le és együk meg! - javasolta Hópihe és a barátok körbe ültek, és elmajszolták a süteményeket, amiket a cica sütött nekik.
Miután mindenki jóllakott, a kis barátok felkerekedtek és folytatták útjukat.
- Persze! - harsogták egyszerre a többiek.
Először Hópihe volt a fogó. Elkapta Hektort, a kutya elkapta Cinit, végül pedig az egérke Pepit. Sokáig futkároztak és nevetgéltek a réten, míg mindenki el nem fáradt.
- Nézzétek, milyen szépek! - mondta Hópihe. - gyertek kergessünk pillangókat!
A kisbarátok beszaladtak a rétre, és vidáman kergették a pillangókat.
Amikor elfáradtak, tovább indultak.
- Szerencse, hogy elhoztam a papírsárkányomat! - mondta lelkesen Hópihe.
- Jujú, eregessünk sárkányt! - ujjongott Hektor a cica.
Elővették hát a sárkányt, és addig szaladgáltak a sárkánnyal a szeles réten, amíg mind el nem fáradtak.
- Persze! - harsogták egyszerre a többiek.
Először Hektor volt a hunyó. Amíg elszámolt tízig, a többiek elbújtak.
Hópihe a cica egy nagy kő mögé bújt,
Cini az egérke egy fatörzs mögé bújt,
Pepi a papagáj pedig egy kis bokrot választott magának rejtekhelyül.
Nagy volt a kacagás, amikor a kis kutya mindenkit megtalált.
- Menjünk, szedjünk epret! Holnap megsüthetjük süteménynek! - javasolta Hektor a kutya.
A kis barátok odamentek hát az eper bokrokhoz, és teliszedték kis tálkáikat finomabbnál finomabb szemekkel.
- Menjünk szedjünk pár szálat! Betesszük vázába őket, és kellemes illattal töltik majd meg otthonainkat. - javasolta Hópihe.
A kis barátok odaszaladtak hát a virágokhoz, és gyönyörű csokrokat gyűjtöttek.
- Menjünk, szedjünk egy kis szedret! Holnap megsütöm süteménynek! - javasolta Hektor a kutya.
A kis barátok odamentek hát a szeder bokrokhoz, és teliszedték kis kosárkáikat finomabbnál finomabb szemekkel.
Husszúra sikeredett a kirándulás. Mire hazaértek mindenki elfáradt. A kis barátok ágyba bújtak és elégedetten hajtották álomra a fejüket ez után az izgalmas nap után.
