Kirándulás
Lulu az oroszlán kirándulni indult. Vele tartott két barátja, Zebi a zebra és Fred a víziló is.
- Mi lesz most? - kérdezte Lulu, de ekkor megjelent Zsazsa a zsiráf.
- Látom, nehéz ez a szikla! Várjatok, segítek én is! Együtt biztosan sikerül megmozdítanunk! - mondta Zsazsa.
Amikor Lulu, Zebi, Fred és Zsazsa nekirugaszkodtak, a kő megmozdult és legurult az útról.
- Éljen! Sikerült! - ujjongtak a kis barátok.
- Köszönjük Zsazsa! - mondta Zebi, majd elköszöntek a zsiráftól a kis barátok és tovább indultak.
- Most mi tévők legyünk? - kérdezte Zebi.
- Átkelni nem tudunk rajta, mert túl erős a sodrása. - mondta Lulu.
- Nézzétek ott egy kidőlt fa, hozzuk ide! - javasolta Fred a víziló.
- Jó ötlet! Építünk belőle egy hidat és át tudunk kelni a patakon rajta. - mondta Lulu.
A kisbarátok rátették a patakra a rönköt, majd egymás után óvatosan átkeltek a patakon.
- A vihar biztos kidöntötte tegnap este - mondta Lulu.
- De hogyan jutunk most tovább? - kérdezte aggódva Zebi.
- Gyertek, próbáljuk meg megemelni. - javasolta Fred.
A három jóbarát nekirugaszkodott, nagy levegőt vett, megemelte a nagy farönköt és együttes erővel legurította az útról. A kis kitérő után lelkesen folytatták tovább útjukat az erdőben.
- Mi lehet ez a hang? - kérdezte Fred a víziló.
- Onnan jön a bokor felől, gyertek nézzük meg! - mondta Lulu.
A kis barátok odamentek a bokorhoz, és megláttak egy kismadarat, aki kiesett a fa tetején lévő fészekből.
- Segítenünk kell! - mondta Fred.
A kisbarátok megfogták a kismadarat, és egymás nyakába állva óvatosan visszatették a kicsit a fészekbe. A mamája nagyon megörült, amikor újra látta kicsinyét.
- Sziasztok! Én vagyok a barátságos farkas, az egyetlen, aki nem harap - mondta a farkas.
- Szervusz! Mit csinálsz itt ennél a padnál? - kérdezte Lulu.
- Meséket olvasok a mesekerékből - mondta a farkas. Gyertek, pörgessünk egy mesét! - bátorította a farkas a kis barátokat.
Luluék leültek hát, és meghallgattak nem egy, de nem is kettő, hanem három mesekerekes mesét.
- Hoztam egy kis süteményt. Üljünk le és együk meg! - javasolta Lulu és a barátok körbe ültek, és elmajszolták a süteményeket, amiket az oroszlán sütött nekik.
Miután mindenki jóllakott, a kis barátok felkerekedtek és folytatták útjukat.
- Persze! - harsogták egyszerre a többiek.
Először Lulu volt a fogó. Elkapta Zebit, a zebra elkapta Fredet, végül pedig a víziló Zsazsát. Sokáig futkároztak és nevetgéltek a réten, míg mindenki el nem fáradt.
- Persze! - harsogták egyszerre a többiek.
Először Zebi volt a hunyó. Amíg elszámolt tízig, a többiek elbújtak.
Lulu az oroszlán egy nagy kő mögé bújt,
Fred a víziló egy fatörzs mögé bújt,
Zsazsa a zsiráf pedig egy kis bokrot választott magának rejtekhelyül.
Nagy volt a kacagás, amikor a kis zebra mindenkit megtalált.
- Nézzétek, milyen szépek! - mondta Lulu. - gyertek kergessünk pillangókat!
A kisbarátok beszaladtak a rétre, és vidáman kergették a pillangókat.
Amikor elfáradtak, tovább indultak.
- Szerencse, hogy elhoztam a papírsárkányomat! - mondta lelkesen Lulu.
- Jujú, eregessünk sárkányt! - ujjongott Zebi az oroszlán.
Elővették hát a sárkányt, és addig szaladgáltak a sárkánnyal a szeles réten, amíg mind el nem fáradtak.
- Menjünk, szedjünk egy kis szedret! Holnap megsütöm süteménynek! - javasolta Zebi a zebra.
A kis barátok odamentek hát a szeder bokrokhoz, és teliszedték kis kosárkáikat finomabbnál finomabb szemekkel.
- Menjünk szedjünk pár szálat! Betesszük vázába őket, és kellemes illattal töltik majd meg otthonainkat. - javasolta Lulu.
A kis barátok odaszaladtak hát a virágokhoz, és gyönyörű csokrokat gyűjtöttek.
- Menjünk, szedjünk epret! Holnap megsüthetjük süteménynek! - javasolta Zebi a zebra.
A kis barátok odamentek hát az eper bokrokhoz, és teliszedték kis tálkáikat finomabbnál finomabb szemekkel.
Husszúra sikeredett a kirándulás. Mire hazaértek mindenki elfáradt. A kis barátok ágyba bújtak és elégedetten hajtották álomra a fejüket ez után az izgalmas nap után.
