Kirándulás
Kázmér a hangya kirándulni indult. Vele tartott két barátja, Bogi a katica és Zizi a méhecske is.
- Mi lesz most? - kérdezte Kázmér, de ekkor megjelent Bella a pillangó.
- Látom, nehéz ez a szikla! Várjatok, segítek én is! Együtt biztosan sikerül megmozdítanunk! - mondta Bella.
Amikor Kázmér, Bogi, Zizi és Bella nekirugaszkodtak, a kő megmozdult és legurult az útról.
- Éljen! Sikerült! - ujjongtak a kis barátok.
- Köszönjük Bella! - mondta Bogi, majd elköszöntek a pillangótól a kis barátok és tovább indultak.
- A vihar biztos kidöntötte tegnap este - mondta Kázmér.
- De hogyan jutunk most tovább? - kérdezte aggódva Bogi.
- Gyertek, próbáljuk meg megemelni. - javasolta Zizi.
A három jóbarát nekirugaszkodott, nagy levegőt vett, megemelte a nagy farönköt és együttes erővel legurította az útról. A kis kitérő után lelkesen folytatták tovább útjukat az erdőben.
- Most mi tévők legyünk? - kérdezte Bogi.
- Átkelni nem tudunk rajta, mert túl erős a sodrása. - mondta Kázmér.
- Nézzétek ott egy kidőlt fa, hozzuk ide! - javasolta Zizi a méhecske.
- Jó ötlet! Építünk belőle egy hidat és át tudunk kelni a patakon rajta. - mondta Kázmér.
A kisbarátok rátették a patakra a rönköt, majd egymás után óvatosan átkeltek a patakon.
- Mi lehet ez a hang? - kérdezte Zizi a méhecske.
- Onnan jön a bokor felől, gyertek nézzük meg! - mondta Kázmér.
A kis barátok odamentek a bokorhoz, és megláttak egy kismadarat, aki kiesett a fa tetején lévő fészekből.
- Segítenünk kell! - mondta Zizi.
A kisbarátok megfogták a kismadarat, és egymás nyakába állva óvatosan visszatették a kicsit a fészekbe. A mamája nagyon megörült, amikor újra látta kicsinyét.
- Sziasztok! Én vagyok a barátságos farkas, az egyetlen, aki nem harap - mondta a farkas.
- Szervusz! Mit csinálsz itt ennél a padnál? - kérdezte Kázmér.
- Meséket olvasok a mesekerékből - mondta a farkas. Gyertek, pörgessünk egy mesét! - bátorította a farkas a kis barátokat.
Kázmérék leültek hát, és meghallgattak nem egy, de nem is kettő, hanem három mesekerekes mesét.
- Hoztam egy kis süteményt. Üljünk le és együk meg! - javasolta Kázmér és a barátok körbe ültek, és elmajszolták a süteményeket, amiket a hangya sütött nekik.
Miután mindenki jóllakott, a kis barátok felkerekedtek és folytatták útjukat.
- Szerencse, hogy elhoztam a papírsárkányomat! - mondta lelkesen Kázmér.
- Jujú, eregessünk sárkányt! - ujjongott Bogi a hangya.
Elővették hát a sárkányt, és addig szaladgáltak a sárkánnyal a szeles réten, amíg mind el nem fáradtak.
- Nézzétek, milyen szépek! - mondta Kázmér. - gyertek kergessünk pillangókat!
A kisbarátok beszaladtak a rétre, és vidáman kergették a pillangókat.
Amikor elfáradtak, tovább indultak.
- Persze! - harsogták egyszerre a többiek.
Először Kázmér volt a fogó. Elkapta Bogit, a katica elkapta Zizit, végül pedig a méhecske Bellát. Sokáig futkároztak és nevetgéltek a réten, míg mindenki el nem fáradt.
- Persze! - harsogták egyszerre a többiek.
Először Bogi volt a hunyó. Amíg elszámolt tízig, a többiek elbújtak.
Kázmér a hangya egy nagy kő mögé bújt,
Zizi a méhecske egy fatörzs mögé bújt,
Bella a pillangó pedig egy kis bokrot választott magának rejtekhelyül.
Nagy volt a kacagás, amikor a kis katica mindenkit megtalált.
- Menjünk, szedjünk egy kis szedret! Holnap megsütöm süteménynek! - javasolta Bogi a katica.
A kis barátok odamentek hát a szeder bokrokhoz, és teliszedték kis kosárkáikat finomabbnál finomabb szemekkel.
- Menjünk szedjünk pár szálat! Betesszük vázába őket, és kellemes illattal töltik majd meg otthonainkat. - javasolta Kázmér.
A kis barátok odaszaladtak hát a virágokhoz, és gyönyörű csokrokat gyűjtöttek.
- Menjünk, szedjünk epret! Holnap megsüthetjük süteménynek! - javasolta Bogi a katica.
A kis barátok odamentek hát az eper bokrokhoz, és teliszedték kis tálkáikat finomabbnál finomabb szemekkel.
Husszúra sikeredett a kirándulás. Mire hazaértek mindenki elfáradt. A kis barátok ágyba bújtak és elégedetten hajtották álomra a fejüket ez után az izgalmas nap után.
