Répamese
Egy szép tavaszi napon Kázmér a hangya elhatározta, hogy ültet egy répát a kis kertjébe. Ahogy telt-múlt az idő Kázmér mindig meglocsolta a répát és a répa csak nőtt és nőtt. Amikor beköszöntött az ősz Kázmér elhatározta, hogy kihúzza a répát.
Húzta, tépte, ráncigálta, de a répa meg sem mozdult.
Hívta Kázmér Tibit a tücsköt.
Tibi fogta Kázmért, Kázmér fogta a répát. Húzták, húzták, ráncigálták, de a répa nem mozdult.
Hívta Tibi Zizit a méhecskét.
Zizi fogta Tibit, Tibi fogta Kázmért, Kázmér húzta a répát. Húzták, tépték, ráncigálták, de a répa nem mozdult.
Hívta Zizi Bellát a pillangót.
Bella fogta Zizit, Zizi fogta Tibit, Tibi fogta Kázmért, Kázmér húzta a répát.
Húzták, húzták, ráncigálták, és a répa éppen csak megmozdult.
Hívta Bella Bogit a katicát.
Bogi fogta Bellát, Bella fogta Zizit, Zizi fogta Tibit, Tibi fogta Kázmért, Kázmér húzta a répát.
Húzták, húzták, tépték, ráncigálták, míg végül a répa kifordult a földből.
A répából répatortát készítettek, és a kis barátok az utolsó falatig mind megették.
